Pápay József: Reguly Antal urali térképe. Földrajzi
Közlemények, XXXIV. kötet, 9. füzet, 1906. november,
pp.: 349–370, térképmelleklet: XIV. tábla
PDF1 PDF2
PDF(text)
WORD
-------------------------------------------------------------------------------
FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK.
XXXIV. KÖTET. 1906. NOVEMBER. 9. FÜZET.
Reguly Antal uralí térképe.
Irta Pápay József.
(Ide tartozik a XIV. tábla.)
A Magyar Földrajzi Társaság kegyeletes dolgot művelt, hogy Reguly térképét kiadta.
Méltóképpen adózott ezzel a nagy utazó emlékének, és ezt a ma már ritkaság számba menő
művet is meg-mentette az esetleges elpusztulástól.
Az „Észak Körösi Csornája" fáradságos utazásából 1846-ban érkezett vissza
Szanktpeterburgba. Uráli és volgai útjából gazdag anyagot hozott. A rengeteg néprajzi és
nyelvészeti följegyzés között sok volt az Ural vidékére vonatkozó földrajzi anyag is. Reguly
volt az első, aki az Ural vidékét s magát a hegységet pontosan átku-tatta és ott a helyszínén az
egyes folyók rendszeréről, a hegy-láncok irányáról, fölvételeket is készített. Nem csoda, ha
azok az értesítések, amelyeket időközben az orosz fővárosba küldött, a leg-nag3^obb
mértékben fölkeltették az érdeklődést e vidékek iránt. Az orosz geográfiai társaság már
szervezi azt a tudományos expedí-ciót, amelynek föladata leend az Urai-hegységnek és
főfolyóinak pontos fölvétele. Amidőn Reguly megérkezik Peterburgba, mi sem
természetesebb, hogy hozzá fordulnak tanácsért. Amikor pedig meg-ismerik azt a gazdag
földrajzi anyagot, amelyet magával hozott, nem hagyják nyugton, amíg ezt az anyagot föl nem
dolgozza. Az orosz geográfiai társaság Köppen és Struve útján egyenesen fölkérte őt erre a
munkára.
Reguly" eleget tett kívánságuknak, annál is inkább, mert be-látta, hogy később
nyelvészeti tanulmányai alig nyújtanának neki időt és módot ennek a tárgynak a
feldolgozására. Hazautazását e miatt elhalasztja, azonnal hozzáfog geográfiai anyagának
rendezé-séhez és összeállításához. A munka, amelyre vállalkozott, egy térkép
megszerkesztésében és a hozzávaló magyarázat megírásában állott. Ezt a térképet, minthogy a
lerajzolandó földterület 12 szélességi fokot (58—70) foglalt magában és egészségi állapota is
naponként csak kevés munkálkodást engedett neki, csak 1847. januárius végén fejezhette be.
A magyarázatot is megadta hozzá, Köppenhez írott levelében, amely orosz fordításban a
földrajzi társaság „Zapiski" c.
Földr. Közi. 1906. nov. IX. füzet. 24
350
Pápay József.
folyóiratában jelent meg. A térkép pontos címe a következő : „Ethno-graphisch-geographische
Karte des nördlichen Uralgebietes, ent-worfen auf einer Reise in den Jahren 1844 und 1845
von Anton Reguly. St.-Petersburg 1840." Ez a térkép 16 nagy negyedrét ol-dalon az északi
szélesség 58 — 70. s a keleti hosszúság 72—89. fokai közt elterülő vidék (7000 • geográfiai
mérföldnyi terület) rész-letes leírását adja. l) Ma már nagyon ritka. Hazánkban csak két
példány van belőle, mindkettő az Akadémia könyvtárában.
Reguly térképe méltó föltűnést keltett az orosz fővárosban, a „St.-Petersburger Zeitung"
nagy dicsérettel szól róla és nyíltan hir-deti, hogy „azok előtt, akik az Urai-vidék térképein
létezett, de most már betöltött fehér foltot ismerik, nem lehet többé kétséges, hogy Reguly
ezzel a térképével és a hozzáadott magyarázatokkal Oroszország ethnográliájában és
geográfiájában egy terjedelmes terra incognita fölfedezője lett." 2)
Az orosz tudósok, akik ez időben adtak ki térképeket az Urairól, Reguly eredményeit
mindnyájan fölhasználták. Ez.a térkép volt a kalauza, mint már említem, annak a nagy uráli
expedíciónak, amelyet az orosz földrajzi társaság Hofmann ezredes vezetése alatt indított ki
1847., 1848. és 1850-ben az Urai-hegység tudományos kikutatására.
Ebben az expedícióban Hofmannon kívül részt vett még Strashevszky őrnagy is, aki már
1834. és 1835-ben Bogoszlovszkból az északi szélesség 04. fokáig eredményes kutatásokat
végzett. A földrajzi társaság kinevezte még az expedícióhoz Kovalszkit csilla-gászszá, a
természetrajzi vizsgálatokat pedig Branthra bízta, aki már előzőleg Middendorf!'
expedíciójában is részt vett. Az egész expe-díció a két topográfussal (Jurjev és Bragin) és a hat
szolgával együtt, akik nagyobbrészt bányászok voltak, összesen 14 emberből állott s három
éven keresztül kutatta az Urai-hegységnek geológiai és geográfiai viszonyait.
Amidőn az expedíció munkálatainak eredményeképpen meg-jelent az Ural-hegységnek
most már mathematikai pontossággal fölvett térképe az első kötet kíséretében, amely
Kovalszki munkája
*) Ezt az óriási területet másfél év alatt a hosszúsága szerint két, a széles-sége szerint
pedig hat különböző irányban járta be. Utazásának a naplói nyomán készült részletes leírását
megtalálják az érdeklődők „Reguly Antal emlékezete" c. munkámban, amely a Magyar
Nyelvtudományi Társaság kiadásában jelent meg Budapesten 1905-ben.
2) St.-Petersburger Zeitung 1847. Nr. 20.
Reguly Antal uráli térképe.
351
volt, nagy sérelem érte Regulyt, mert ebben Kovalszki, jóllehet Kayserling és Krusenstern
érdemeit az Ural kikutatásában röviden megemlíti, nem szól egy szót sem Reguly térképéről.
Mondanom sem kell, hogy ez a mulasztás rendkívül bántotta Regulyt, meg-botránkozásának
kifejezést is ad Kunik peterburgi akadémikushoz írott levelében (Ennek a fogalmazványa a M.
Tud. Akadémia kéz-irattárában van). Ebben a többek közt ezt írja: „Most, amikor a társaság
már meggyőződhetett róla, hogy az én munkám egyfelől lelkiismeretességgel van kiadva,
másfelől pedig ugyancsak ez a térkép a társaság expedíciójának tájékozódást és a szóban
forgó vidékek könnyebb áttekintésére némi segítséget nyújtott, alkalomhoz illő volna a
mulasztást helyrehozni. Remélem, hogy Hofmann ugyanezt a térképet, abban az alakjában,
amelyben az az expedíciónak át lett adva, nem fogja megemlítés nélkül hagyni."
Hofmann ezt a mulasztást, mint később látni fogjuk, illő mó-don helyre is hozta. De
mielőtt ez megtörtént volna, Reguty, jól-lehet ez időtájt is folyton betegeskedett,
kötelességének tartotta, hogy térképéről a Magyar Tudományos Akadémiát tájékoztassa. Még
nem jelent meg az uráli expedíció munkálatainak a második kötete, amidőn Reguly 1856.
június 2.-án a történettudományi osztáfy ülésén a térképet bemutatta és annak készítés-módját
előadta. Még ugyanazon hónap 30.-án folytatta ezt az előadását, ekkor Reden báró
szívességéből kezében volt az uráli expedíció térképe is, meg-tehette az egybevetéseket. Ez a
két előadás még máig is kiadatlan, kéziratban megleltem a M. Tud. Akadémia könyvtárában (a
Magy. Nyelvt. ívrét 4. sz. jelzésű 5. kötetben). Kezdetben az volt a szán-dékom, hogy a térkép
magyarázatául ezt a két előadást adom ki, de később mégis jobbnak láttam ezek helyett a
Köppenhez írott levelet közölni, minthogy abban az Ural vidékéről sokkal teljesebb leírást
nyújt. Ezek az előadásai külömben is oly annyira tele van-nak javításokkal és pótlásokkal,
hogy azokat pontosan kiadni majd-nem lehetetlen.
De mégsem hagyom megemlítés nélkül azokat a passzusokat, amelyek térképének
keletkezéséről tájékoztatnak bennünket. „Ez a munka — így kezdi előadását — kis
részletekben mindig meglevő
') Der Nördliche Ura^ und das Küstengebirge Pai-Choi, untersucht und be-schrieben von
einer in den Jahren 1847, 1848 und 1850 durch die kais.-russische geographische Gesellschaft
ausgerüsteten Expedition. Bd. I. Geographische Ortsbe-stimmungen und magnetische
Beobachtungen, angestellt von M. Kovalski. St.-Peters-burg. 1883.
24*
352
Pápay József.
nagyobb vidékek egyes osztályzatai szerint kezdetett, a cél nem volt eredetileg valami
egésznek létrehozatala, mindig csak előttem létező
kisebb vidékrész áttekintése , hogy azon sajátlagos elfoguló
érzettől meneküljek, amelylyel ismeretlen, szemünkkel át nem hat-ható térekben meglepetve
folyvást vagyunk". Ezért kezdetben min-dig egy-egy folyóvidék vagy hegycsoportozat volt
vizsgálódásának a tárgya, az erre vonatkozó anyagot, tudakozódás vagy szemlélet útján
összegyűjtötte, aztán távolság és irányt szerint egymás mellé sorolta. „Az így összegyűlt anyag
egybeállítása, úgymond, nem történt meg mathematikai pontossággal, de egybeillesztésük
szinte lehetetlen volt más mód és elvek szerint, mint amelyeket a tudo-mányos mértan ismer és
követ. Az az axióma, hogy két meghatá-rozott vonal nélkül nem történhetik a térben egy
pontnak meghatá-rozása és az azon alapuló mód (vagy eljárás) abszcisszák és ordináták által
ily meghatározásokat létrehozni, engem éppen úgy vezérlett folyvást és kényszerített
alkalmazásukra minden lépten-nyomon, mint az a mérnöknél szokott lenni".
Reguly eljárása, amelyet egész útazása alatt szigorúan meg-tartott, a következő volt:
mielőtt tovább ment volna, annak a vidék-nek a földrajzi anyagát tudakozódás útján mindig
megszerezte és vázlatot készített róla. A vadász, aki azokon a vidékeken csatan-golva keresi a
mindennapi élelmét, a halász, aki folyójának minden tekervényét pontosan ismeri, vagy a
rénszarvastenyésztő nomád elég biztos adatokat nyújtott neki. Aki nem tapasztalta, nem is
hinné, hogy a természet eféle emberei a havon vagy a folyók homokos partján le tudják
rajzolni az egyes folyókat, főirányaikkal, kanya-rulataikkal együtt, vagy hogy útakat tudnak
írni arra és a kivánt dologról lépésről-lépésre minden földrajzi momentumot képesek ér-
tésünkre adni. És mégis így van.
Reguly ennek igazolására fölhozza a következő esetet. A Tap-szija és a Konda folyó
vidékének kölcsönös fekvése és távolsága felől hetekig nem volt képes eligazodni. Végre egy
ember érkezett hozzá a Lepljä vizéről, aki saját folyójának, továbbá a Pelim és a Tapszijának
egész figurációját lerajzolta előtte és ezáltal az utóbbi folyónak a Konda folyóhoz való
viszonyáról is fölvilágosítást adott.
Hasonló módon (t. i. homokba rajzolás után) készített vázla-tot a Szoszva alsó folyásáról, a
Szigva torkolatától kezdve Bere-zovig (47 geográfiai mértföldnyi hosszúságban). Az a halász,
akitől az adatokat megszerezte, olyan pontosan ismerte a Szoszva alsó folyását, hogy faluról-
falura menve minden egyes paselt (vízkanya-
Reguly Antal uráli térképe.
353
rulatot, amennyire a szem annak egyik végétől egyenes vonalban kísérheti a víz folyását)
megnevezett Reguly előtt, sőt hozzávetőleg még a hosszúságukat is meghatározta. Reguly az
így nyert adato-kat pontosan följegyezte és saját szemlélete alapján nagyobbrészt csak
megerősíthette azokat.
„Szinte nehéz megérteni, •— folytatja tovább előadását — hogy az ily módon nyert
határozatlan adatok után, milyenek a ter-mészeti népeknél divatoznak, hogyan lehet nyerni a
geográfiai szük-ségletnek megfelelő biztonságot. Egy egész vagy félnapi távolság, gyalog
vagy iram szarvasokkal és újra valamely nyári, őszi vagy téli napi távolság, valamint egy
szürkületi vagy ebugatási távolság (amennyire az ebugatás elhallatszik) olyan meghatározások,
amelyek nagyok és kicsinyek és különböző egyének szerint, akik által fel-fogatnak, nagyon
különbözők lehetnek. De ha tekintetbe vesszük, hogy éppen az említett mozgékonyságnál
fogva ezek az emberek nemcsak egyetlen egy hely korlátozott környékeit ismerik, hogy nekik
az évszak szerint két, három lakóhelyük is van, akkor az utazónak mindig lehetséges oly
mértékeket találni, amelyek előtte és azok előtt is ismeretesek.
Még az Urálon való első időzésem helyén t. i. Vszevolodsz-koe-ban egyetlen ember,
Kasimov Alexej adatai nyomán, akinek iramszarvasai (5000 drb.j három csordában legeltek az
Urai-hegység különféle hegyein, a szélesség (35.Mól fogva majdnem a 60. fokig, ennek
hosszait, valamint az éjszaki Szoszva egész vidékét Berezovig számtalanszor beutazta, — a
folyóvidékről, valamint az Ural azon vidékéről egy földabroszt szerkesztettem, amely
magában foglalta annak valamennyi helységeit és az Ural hegylánc szemeit neveik szerint
megjelölve, [gaz ugyan, hogy az megváltozott később a helyszíni vizsgálat alkalmával, de
nagyban mégis meglehetős pon-tossággal szolgáltatta a főviszonyokat. — Az ilyen
emberektől nyert határozatlan adatok már visszavihetők lesznek biztosabb mértékre is".
„Obdorszkba érkezvén az Ob folyó mellett, az attól éjszak és nyugat felé fekvő vidékről még
semmi tudósításaim sem voltak. Meglátogatám vagy magamhoz rendelém mindazon
embereket, akik részint lakták, részint beutazták ama vidékeket és 10 napi ott rau-latásom
közben azoknak egész anyagát a Kara vizéig akkép gyűj-töttem magamnak össze és állítám
vázlatba, hogy a szamojédek a Scsucsja és Poderata mellett nem kevéssé csodálkoztak,
amidőn egész látható hegykörük egyes hegyeinek neveit egymás után fel-
354
Pápay József.
sorolhatám előttok és azok kölcsönös viszonyairól a legrészletesebb kérdéseket intézhetém
hozzájok".
Az eddigiekből is láthatjuk, hogy Reguly az Ural egész vidé-kének, ha nem is
mathematikai pontossággal megállapított, de min-den esetre a legrészletesebb leírását adta.
Azok a mérő eszközök, amelyek az eg3^es csúcsok magasságát, s az egyes helyek geográfiai
fekvését biztosan meghatározták volna, nem állottak a rendelkezé-sére, asztronómiai
méréseket sem tehetett. Ilyen primitivus módon ennek a nagy földdarabnak a térképét mégis
bámulatos tapintattal szerkesztette meg.
Méltán elmondhatta, hogy „itt nem az üresség, hanem a föld lép elénk valamennyi
ethnográfiai meghatározásaival olv teljesség-ben, hogy a rajta végbemenő életet mindezen
momentumok szerint teljessé, szellemünkben szemlélhetővé és ábrázolhatóvá teszi".
Az uráli expedíció tehát már nem a „terra incognita-n" dolgo-zott, s hogy oly fényes
eredményeket ért el, abban nem kis része volt Regulynak. Az expedíció részéről történt
mulasztás különben szóba jött a wieni földrajzi társaságban is, amidőn az 1857. januá-rius hó
20.-án tartott ülésén a porosz származású Reden báró, a társaság egyik alelnöke, az uráli
expedíció munkálatainak II. kötetét bemutatta. Ekkor ugyanis méltányosnak tartotta
megemlíteni azt is, hogy Reguly volt az orosz expedíció előtt ott (t. i. az Ural vidékén) az első
tudományosan képzett utazó, aki azt a vidéket és annak lakosait tanulmányozta.
„Én, úgymond, összehasonlítottam a Regúly úr által készített térképvázlatot az uráli
expedíciónak később készült térképével és ez utóbbira nézve a pontos csillagászati
meghatározások kiválóságát el kell ismernem. Ennek ellenében azonban Reguly úr térképének
meg van a nagyobb érdeme a víz- és hegyrendszer első pontos ábrázo-lásában, úgyszintén az
abban előforduló tárgyak pontos megjelölé-sében. A bizottság munkájának első kötetében
elmulasztották el-ismerni, hogy milyen fontos előmunkálatokat nyújtottak a bizott-ságnak
Reguly úr tanulmányai. Ez a méltánytalanság ebben a most előttünk fekvő kötetben ismét jóvá
tétetett, Reguly úr munkálatai illően méltatva vannak és ez eddigelé az egyedüli gyümölcse
évekig tartó fáradozásainak, nélkülözéseinek".1)
Hofmann a mulasztást helyrehozta. Mindjárt a bevezető rész-ben elismeréssel emlékszik
meg Reguly érdemeiről.
*) Mitteilungen der kaiserlich-königl. Geographischen Gesellschaft, I. Jahrg. 1857. p. 85.
Wien, 1857.
Reguly Antal uráli térképe.
355
„Különös szerencse volt, úgymond, a mi vállalatunkra, hogy Reguly ugyanez időtájt (t. i.
amidőn az expedíciót szervezték) északi utazásából visszatérve, ismét megérkezett
Peterburgba. A vogulok, osztjákok, szamojédek és a zűrjének között végzett ethnográfiai és
nyelvészeti kutatásai őt a legészakibb Uraira és a Jeges-tenger part-vidékére vezették. Naplói
saját tapasztalatain kívül az egész északi Uraira vonatkozó értesítések valóságos tárházát
foglalták magukban. Nagylelkű készséggel közölt velem mindent, amivel csak az expe-díció
szerencsés kimenetelét elősegítette, sőt Lüttke tengernagy ké-résére naplói nyomán az Ural
térképét az 58°—70° szélességi fokig vázlatban elkészítette. Ez a térkép, amely nem pontos
földrajzi föl-vételeken, hanem inkább gondos tudakozódásokon és a tapasztalt dolgok kritikai
fölhasználásán alapult, nem tarthat igényt különös pon-tosságra, sem arra, hogy a hegység
irányáról teljesen hű képet nyújt, de az expedíciónak mégis nagy hasznára volt, mert egy
csomó hegy-és folyónevet kaptunk benne, amelyeknek megnevezése nélkül, még ha a relativus
fekvésük nem is volt mindig pontosan megjelölve, mi a vezetőinkkel nem tudtunk volna
megértetni, hogy hová vigyenek bennünket. Hogy ezt a rögtön szembetűnő hasznot még
inkább ki-aknázzuk, Berg úr ezt a térképet azonnal litografáltatta, hogy nem-csak az expedíció
minden egyes tagja kapott belőle egy példányt a saját használatára, hanem hogy egyes
példányokat adandó alka-lommal azokon a vidékeken is eloszthassunk".
Hofmann ezt a kötetet ajánló sorok kíséretében küldte meg Regu-lynak. Ez a példány
most az Akadémia könyvtárában van. Az ajánlás így hangzik: „Az északi Ural buzgó
kutatójának, Reguly Antal úr-nak, hálás köszönettel az uráli expedíció érdekében értesítéseivel
és tanácsaival a legliberálisabb módon tett szolgálataiért. Hofmann E."
Bizonyára jól esett ez a későn jött elismerés Regulynak, aki ekkor már a sok hiú kísérlet
után maga is érezte, hogy „a többi kincsének fölvételére tehetetlen". A hosszas betegeskedés
fölemész-tette testi és lelki erejét, az a gazdag néprajzi és nyelvészeti anyag, amelyből a
magyar összehasonlító nyelvtudomány kelt új életre, holt kincs volt a kezében. Azokat mások
dolgozták föl. Az uráli térképe az egyetlen, amelyet a hosszú és fáradságos-utazásainak
eredményeképpen bevégzett állapotban hagyott reánk.
Különösnek tartom, hogy az Ural és vidékéről szóló újabb iro-dalmakban meg se emlékeznek
Reguly térképéről, még az orosz tudó-sok sem, pedig mint látjuk, a későbbi kutatásokat
nagyban elősegítette. A tudományos világban is megfeledkeznek néha az úttörők
munkájáról.
356
Pápay József.
Regula flntal levele Köppen Péter akadémikushoz, az orosz geográfiai-társaság tagjához 1847.
Januarius 21.-én (az orosz számítás szerint).1)
Tisztelettel megküldöm Önnek az Ural északi részéről szerkesztett tér-képemet és
alázatosan kérem, hogy azt szíveskedjék a geográfiai-társaság figyelmébe ajánlani. Annak (t. i.
a térképnek) kellő megvilágítására csak még a következőt kell megjegyeznem :
A vidék geográfiai ábrázolása különböző forráson alapult, még pedig 1. bennszülöttektől
nyert értesülések- és 2. saját megfigyeléseim alapján, amelyeket többé-kevésbé minden
lehetséges esetben megtettem. Ily módon utazásom ideje alatt nem csekély geográfiai anyagot
sikerült összegyűjtenem, amelynek földolgozásával az egyedüli célom az volt, hogy a
vidéknek amennyire lehetséges helyes földrajzi áttekintésével szilárd alapot nyerjek néprajzi
munkáimhoz. Térképem tehát, amely néprajzi célból készült, nem is tekinthető csupán
geográfiai szempontból. Az etnográfus céljaira nézve nem felettébb szükséges, hogy a vidék
vázolásában ügyeljen a szigorú mathematikai pontosságra; reá nézve tökéletesen elégséges, ha
ez a pon-tosság csak megközelítő, ám ennél többet az én térképemen se keresse-nek. E célnak
megfelelőleg csak arra törekedtem, hogy a vidék legfontosabb geográfiai viszonyairól teljes
képet adjak. Rám nézve kiváltkép fontos volt kimutatni a folyók főirányait, fordulatait, a
magaslatokat, amelyek a vidék általános fizionomiáját teszik ; de azoknak minden egyes
görbületét topo-gráfiai pontossággal részletesen nyomozni — nem volt célom.
Az anyag földolgozásában kettős alapom volt. Alkalmazkodtam ugyanis 1. azokhoz a
fölvételekhez és mérésekhez, amelyeket előbb eszközökkel végez-tek és 2. az egyes vidékek
csillagászati meghatározásaihoz, amelyeket itt Szanktpeterburgban alkalmam volt fölhasználni.
Jóllehet a leírandó földterü-let keleti és déli határvonala ezeknek a csillagászati
meghatározásoknak a segítségével sem volt megjelölhető pontosan ; mégis úgy gondolom,
hogy a vidék általános geográfiai helyzetének helyessége ellen — már t. i. amennyire az én
térképem célja megköveteli — benne fölötte durva hibák nincsenek.
Térképem alapvonalait a következőképpen állítottam össze: az északi vonalat Ivanov
kormányos fölvétele után, aki fölvételt készített a Pecsora torkolatától az Ob torkolatáig
terjedő tengerpartról. Ezt átvittem az én tér-képemre arról a térképről, amelyet a tengerészeti
minisztérium vízrajzi osz-tálya adott ki 1843-ban az északi Jeges-tenger és a Káriai-tenger egy
részé-ről. A keleti vonalat pedig az Ob mellett fekvő Obdorszk és Berezov, vala-
*) Ezt a levelet Reguly németül írta meg, Köppen azonban orosz fordításban közölte az orosz
földrajzi társaság. „Zapiski" c. folyóiratában Kn. III. Szankt-peterburg, 1849. p. 159—175.
Minthogy az eredeti német levél fogalmazványát Reguly irásai között nem találtam meg,
teljes egészében az orosz fordítás után közlöm. P. 7•
Reguly Antal uráli térképe.
357
mint Tobolszk csillagászati meghatározásai alapján, az első kettőt Erman, az utóbbit pedig
Fedorov útmutatása szerint. A déli vonalat a Tura-folyó mellett fekvő Turinszk és
Bogoszlovszk csillagászati meghatározásai alapján, ugyancsak Fedorov útmutatása szerint. A
nyugati vonalat pedig Krusen-sternnek 1843-ban a Pecsora-folyóról készített fölvétele után.1)
Az ő térké-péről, amelyet használatra átengedett, lerajzoltam az Usza-folyót is, amely-nek
fölvételét 1807-ben Popov 2) mérnök készítette.
Ami a helyneveket és elnevezéseket illeti, ezek a legnagyobb teljes-séggel meg vannak
jelölve ott, ahol a vogulok laknak. Nincs egy kis fa-lucska, vagy lakható kunyhó, amely föl ne
volna tüntetve a térképen. A vadá-szok kunyhói, amelyekben csak télen a vadászat idején
laknak, de rendkívül fontosak az utazó geográfusra nézve, aki e vidék egyes részeiről hiteles
ada-tokat óhajt nyerni, szintén megvannak jelölve. Az osztjákok területén nincs meg ez a
teljesség a helyi elnevezések megjelölésében, mert nem volt elég időm itt részletesebb
kutatásokba bocsátkozni.
Az Urai-hegység déli felén, a déli Szoszva forrásától kezdve a Szigva vizéig az uráli
expedíció könnyebbségére megjelöltem még a rénszarvaste-nyésztő nomádok sátrait is,
megjelöltem tulajdonosaik nevét, mindegyiket abban a kerületben, ahol az a nyár folyamán
nomadizálni szokott. Ily módon az expedíció tagjai még e csekély népességű vidékeken is
találhatnak élő lényeket, akiket helylyel ismerős vezetőkül használhatnak. A Szigva vizétől
feljebb északra, ilyen útmutatások nem szükségesek, mert ott már nincs olyan nagy hiány a
településben. Általában lehet mondani, hogy ez annál jelentékenyebb, mennél inkább északra
nyomulunk.
A hegyi magaslatok megjelölése, lehetséges, hogy némely helyen fölötte részletesnek
mutatkozik, de úgy vélem, hogy az utazóra nézve, aki ezeken a helyeken egy ideig vándorolni
kiván, ez inkább elégtelennek, mint fölötte részletesnek látszik majd. Néptelen és puszta
vidéken, ahol nincsenek állandó lakások, a magaslatoknak ezek az elnevezései szolgálhatnak
az expedícióra nézve az egyedüli pontokul, ahonnan megkezdheti a vidék közelebbi kuta-tását
úgy geográfiai, mint geológiai tekintetben.
Térképem ethnográfiai részére vonatkozóan meg kell jegyezni a kö-vetkezőt :
1. A határokra vonatkozólag, amelyek az egyik népet elkülönítik a másiktól. Minthogy a
népről való fogalmunk főképpen a külön nyelvről való fölfogáson alapszik, itt a néphatárok
(Völkergränze) és a nyelvhatárok (Sprachgränze) egy és ugyanazon jelentésben vannak véve.
Ezért aztán az
') Ez a térkép a következő cím alatt van kiadva : Geognostisch-geographische Uebersicht
des Petschora-Landes, zusammengetragen nach fremden und eigenen Beobachtungen von A.
r. Keyserling und P. v. Krusenstern. 1846.
2) Popov alezredest 1806-ban küldték ki ezekre q helyekre. Lásd. I. Ch. Stuckenberg's
Beschreibung aller im Russischen Reiche gegrabenen und projectirten Schiff- und flussbaren
Canäle ; St. Petersburg 1841. 8, S. 298.
358
Pápay József.
cn térképemen a vogulok határai közülök csak azokat foglalják magukban, akik még
anyanyelvükön beszélnek, a többieket, akik a népszámlálási jegy-zékekben eredetükre nézve
és adójuk különös sajátságánál fogva, amely jaszaknak (bőradónak) neveztetik, bőrrel adózó
voguloknak vannak föltün-tetve, én nem vettem föl, minthogy minden egyébben teljesen
elsajátították a tiszta orosz életmódot, oroszul beszélnek, s arról, hogy valamikor egy népet
alkottak a vogulokkal, bennük csak homályos emlékezés maradt fenn. Ezen az alapon a
verchoturjei vogulok közül (akiknek száma legkevesebb 409 lélekre terjed és akik jaszakjukat
Verchoturjeben fizetik le), akik a déli Szoszva és ennek mellékfolyói mellékén laknak, csak
azokat lehet megta-lálni az én térképemen, akik a Szoszvinszkij volosztban laknak; nyelvük
után csak ezeket nevezhetjük voguloknak. Hasonlóképpen ki vannak zárva térképemről a
Tavda- és Pelim-folyók mentén lakó, eloroszosodott vogulok is, akik közül azt a részt, amely a
Jalanszkij volosztban lakik, már hiva-losan sem tartják vogulnak és a mostani század 20-as
éveiben egyenlővé tették az orosz parasztokkal.
A cserdini vogulokat, akiknek lakóhelyét rendesen az Ural nyugati oldalán a Visera
mellékén jelölték meg, szintén nem találják meg az én térképe-men, mert ezek a vogulok
tulajdonképpen az Uralnak nem is a nyugati, hanem a keleti oldalán lakoznak a Lozva-folyó
forrásvidékén, a Lozva- és az Ivdel-folyók között elterülő helyeken, amelyeket nekik II.
Katalin külön oklevelével adományozott. Ez a vidék elébb az északi Szoszva mellékén lakó
vogulok birtokában volt, akiknek fönnmaradt része a mult század végén a Szoszva folyó
vidékére költözött, emléket hagyván a Luosm main (Lozva népe) elnevezésben, amelyet itt
néhány család még máig is megőrzött. Ezt a vidéket a cserdini vogulok szállották meg, akiket
ide csalogatott a vadá-szat gazdag zsákmánya, mint föltehető, még a mult század elején,
minthogy Ljubarszkij Platón archimandrita értesítései alapján (Lásd Rosszijszkij Maga-zin
kiadja Tumanszkij Pedor 1792-ben) még 1788-ban a Visera mellékén e voguloknak már nem
volt több 7 jurtjoknál, míg a Lozva mellékén ugyan-akkor több mint húszat számláltak; erre
vonatkozóan egyébként teljes bizo-nyosságot szereztem néhány öreg vogultól, akik még
emlékeztek azokra az időkre. Most a Visera mellékén, mint bizonj^ozzák, csak három vogul
csa-lád maradt Ulszt-Ulszuj faluban, akik egyébként mindenben elsajátították az orosz
életmódot. Kivülök az egész vogul település az Ural nyugati olda-lán három falucskára terjed
a Csuszovaja folyó mellékén, a Szerebrjanszkij gyár közelében és néhány lélekre Klenovszka
faluban, a Jekaterinburgból Permbe vezető úton ; de ezek mindnyájan teljesen eloroszosodtak
és ennél-fogva az én térképemen nincsenek is megjelölve.
Minthogy az ethnográfiai határoknak a népek elhelyezkedését azok tényleges eltelepülésével
teljesen megegyezően kell jelezniök, így aztán e határok megjelölésékor nem lehetett
mindig tekintettel lenni a birtoklás ha-táraira, amelyeket e népek közül egyik-másik használ:
ez utóbbiak nem ritkán ellentmondanak a népek tényleges elhelyezkedésének. Ily módon a
Reguly Antal uráli térképe.
359
törvényes határ az Urai-hegység lakosai, egyrészről a vogulok, másrészről az oroszok és a
zűrjének között azon hegygerinczig terjed, amely a szi-bíriai folyók rendszerét elkülöníti az
európai Oroszország folyóiétól, ezzel egyszersmind a tobolszki kormányzóság nyugati határát
is alkotja. Ugyanez a vonal szolgál határul a vadászati jog szerint is, és ha az Urai-hegység
nyugati oldalának vadásza átmerészkedik menni a keleti oldalra e vidék lakosainak engedélye
nélkül, akkor az utóbbiaknak joguk van elégtételt követelni. De minthogy ez a vidék nem
szolgál állandó lakozásul a vadá-szoknak, akik ezt csak ritkán látogatják meg és pedig
kizárólag csak téli időben, míg a vogulok és osztjákok, mint rénszarvastenyésztő nomád nép,
itt laknak tényleg az egész nyár folyamán és azokat a legelőket, amelyek a hegység nyugati
oldalán feküsznek a hagyományos jog szerint a ma-gukénak tartják, tehát e népek határainak
megállapításakor nem a birtokjog szerint, hanem az ő tényleges terjeszkedésük szerint az Ural
nyugati oldalát is azon hegyek sorában kellene megemlíteni, amelyeket az osztjákok és a
vogulok foglalnak el. Ami az Usza völgyét és vidékét illeti, amely ettől a folyótól északra és
nyugatra egészen a tengerig terjed, a hagyományon ala-puló jog szerint, ez az egész terület a
szamojédeké. De ha itt a birtoklás vágy használás ') régiségét tekintetbe vesszük, akkor azt az
egész erdős vidéket, amely az Usza folyótól délre fekszik, úgy kell tekintenünk, mint a
zűrjének birtokát.
A szamojédek kizárólagos tulajdona egyedül csak a tundra, amely a törzsek száma
szerint közöttük föl van osztva ; minden törzsben, mindegyik családnak megvan a maga
területe a rókafogásra, és a fölállított csapdák egyszersmind bizonyítékul szolgálnak a terület
birtoklásának jogára vonatko-zólag is. De minthogy ezt a tundrát is, és pedig főképpen az Ural
és a Huzsumor folyó közötti földdarabot nyár idején nagy számmal látogatják a zűrjének,
tehát annak föltüntetésére, hogy a szamojédek földjén mindenütt lehet találni zürjéneket, én a
szamojédek határszélein a belső oldalról, piros festékkel vonalat húztam, amely a zürjéneket
jelzi.
Noha úgy tűnik is föl előttünk, hogy az Ural hegységet még a Kara folyó forrásvidékén
túl is csak a vogulok és az osztjákok lakják, ez a két nép nem igen régóta lett ennek lakosa. Ezt
kivált a vogulokról lehet mon-dani, akik a rénszarvastenyésztéssel csak a mult század eleje
körül kezdtek foglalkozni. Néhány ivadékkal elébb ugyanaz az Ural kizárólag a szamo-jédeké
volt ; — ezt bizonyítják a hegyek nevei — azon a nagy területen, amely a Kara folyótól a déli
Szoszva forrásvidékéig és Petro-Pavlovszk környékéig terjed. Itt majdnem minden hegy neve
— szamojéd; egyné-melyük közülök vogul és osztják, de ezek sem egyebek, mint a szamojéd
nevek fordításai. Például: Quoll nyar, a Luopsija forrásvidékéhez közel —
A birtoklásnak és a használásnak itt egy és ugyanazon jelentése van, minthogy a birtoklás
joga (jus dominii) itt semmiféle kötelezettséggel sincs ösz-szekötve.
360
Pápay József.
a szamojéd Peney Pae fordítása; — (Kisi Kamen), Ne pubi, a Scsugor folyó mellett —a
szamojéd Njä hähü (nő-bálvány) fordítása. Ez bizonyítja, hogy a vogulok és az osztjákok a
szamojédek közvetítésével ismerkedtek meg az Urallal. Ennek a nézetnek a helyes voltát
megerősítik a szamojédeknek ezen a vidéken található kevés maradékai, akiknek a számát az
Ural hegység egész hosszában 6—8 családra tehetjük. Ebben a tekintetben megemlítésre
méltó a legdélibb, az ú. n. Menelova törzsnek a sorsa. Az igazi hazája (ennek a törzsnek) a
Scsugor-Uralon volt (vagyis azon az emelkedett hegy-láncon, amely ettől a folyótól nyugatra
esik), amelyet a szamojédek éppen ezért Menelovapae-nek (Menelova-hegynek) neveznek.
Ezenfölül ez a törzs a Visera-melléki Uraira is kiterjeszkedett, sőt rénszarvas-csordáival
még a déli Szoszva forrásvidékéig is elvándorolt. Ebből a törzsből most csak egy esalád van
még, amely valami öt rénszarvassal tengeti nyomorult életét a Scsugor-Uralon. A Gnvwai
törzsből, amely a Vuolja forrásvidékétől a Tochlja forrásvidékéig lakozott, csak három család
maradt az Urálon, amelyek még megőrizték önálló életmódjukat, a többiek elszó-ródtak és
napszámból élnek. Ennek a törzsnek az az ága, amely a Sukerja és Noketi folyók forrásai
között lakozik, Gnarka-peng-Gniwai-nak (nagy-hegységű Gniwainak) neveztetik a hegység
meredek és sziklás oldaláról. A Szigva, Szinja és a Vojkar forrásvidékein laktak, mint föl kell
tennünk, a Vonojti és Pucsi törzsek, amelyekből a hegyeken nem több mint két-három család
maradt meg.
2. A földművelés határairól. A földművelés határvonalai azok szerint a pontok szerint
vannak megjelölve, amelyeken, ha mostanság nem is min-denütt, de elébb foglalkoztak
földműveléssel. Ily módon a Persinszkij jur-tokban a Szoszva mellékén, a lakosság
szegénysége miatt már sok év óta nem művelik a földet; de azelőtt, a gazdag vogul, Kvazov
idejében (akiről a jurtok is „Kvazovi jurtoknaku neveztetnek), a földművelést itt jelentékeny
sikerrel űzték. Ugyancsak ilyen módon nem látunk földművelést Repolovo-ban sem, az Irtis
mellékén, amelynek partjain rendes gazdálkodással csak Batovszka falucskában találkozunk,
70 versztnyire délre Repolovotól. A föld-művelés kísérleteinek, amelyeket ezeken a helyeken
néhány éven keresztül egymásután megtettek, jóllehet nem történtek hiába, de még sem volt
jelen-tékeny sikerük, minthogy ezen a vidéken a halászat jövedelmezőbb a föld-művelésnél és
jobban megjutalmazza a fáradságot.
Némi kísérleteket tettek még a földművelésben ezen a vonalon kívül, a Pelim és a lvonda
mellékén, de azok mindezideig sikertelenek maradtak, mint pl. a Pelim folyó mellékén
Atimjä paul-ban, 35 verszttel Maszlován (Massau vagy Masslau) fölül, ahol a fagy tönkreteszi
a kalászt, mielőtt az megérne. A Konda mellékén, Saim-ban, Puzjaimtól nem messze, Szatigi
közelében, néhány gazdag ember meg akarta honosítani a földművelést, de kísérleteik
kevéssé sikerültek, mint erősítik, a talaj homokos volta miatt. Egyébként úgy látszik, hogy a
sikertelenség oka inkább az a gondatlanság volt, amelylyel ezeket a kísérleteket
végrehajtották. A halászat mellett,
Reguly Antal uráli térképe.
361
amelyet itt meglehetős sikerrel űznek, a lakosok nem érzik azt a végső szükséget, amely az
embereket erősen készteti új vállalatokra. Az Urai-hegység nyugati oldalán a földművelést
sikerrel űzik, amennyire előttem ismeretes, a Pecsora mellékén és a Pozerja torkolatánál. Ez
ideig ez a fő-forrása a nép táplálkozásának. Föntebb északra a gabona mindinkább el-satnyul,
a Scsugor torkolatához közel a földművelés teljesen megszűnik. Távolabb, a hegységtől
nyugatra, földműveléssel foglalkoznak a 67. széles-ségi fok alatt az Izsma és a Cilma folyók
torkolatánál.
3. Az állattenyésztés határairól. A lótenyésztés nem több, mint negy-ven esztendővel
ezelőtt kezdett elterjedni az osztjákok között Szamarovotól, az Irtis torkolatánál, lefelé az Ob
folyása mentén és manapság már Kusevat helységig terjed, vagyis több mint 600 versztnyire
Szamarovotól. Azelőtt Rcrezovnak minden kereskedelmi közlekedése Szamarovoval
kutyákon tör-tént és még nem régen is az árúk szállítása jelentékeny nehézségeket adott a
kereskedőknek, de már az én berezovi tartózkodásom idejében (1845. febr.) az osztjákok
sokan, a nyereség vágyától ösztönözve csak úgy tódultak a váiosba (é. Rerezovba) a
kereskedelmi cikkeknek Szamarovoba szállí-tása végett.
A ló- és vele együtt a szarvasmarha (nevezetesen a tehéntenyésztés) ily gyors
elterjedésének okául szolgálnak azok a gyakori érintkezések, amelyek az utóbbi negyven év
alatt úgyszólván állandóvá váltak. Azelőtt azt a sok halat, amelyet évenként nagy bőségben
fogtak, nem tudták jobbra fölhasználni, mint a kutyák táplálására, és nem ritkán egy
gazdaságban volt vagy 20 ezekből az állatokból, amelyeknek nagy részét fuvarozásra hasz-
nálták. De azután, amikor az orosz halászok mind sűrűbben kezdtek bár-káikon az Ob
torkolatához ereszkedni, a hal fölöslege, amelyet az oroszok igen szívesen megvettek, nem
csekély értéket kapott és akkor az osztjákok gazdaságosabbnak tartották nemcsak a kutyák
számát apasztani, de lassan-ként teljesen fölcserélni azokat fűevő állatokkal, amelyeket
táplálni hason-líthatatlanul könnyebb, ily módon az Ob mellékén, ahol a partokon és a
szigeteken tenyésző fű bősége minden nehézséget eltávolít a lovak táplálá-sában, kezdtek
foglalkozni ez állatok tenyésztésével, miközben a Szoszvához és a Szigvához közelebb fekvő
helyeken, a rénszarvastenyésztés lőn általános foglalkozássá, annyira, hogy azokon a
vidékeken még a legszegényebb em-bernek is van legalább 2 drb rénszarvasa, amelyeket tél
idején utazásra használ, nyáron pedig a hegyeken legeltető pásztorok fölügyeletére bíz. Csak a
kis Szoszva forrásvidékén van még egynehány jurt, ahol nincsenek rén-szarvasok, sem
szarvasmarha és ahol a kutyák maradnak az egyedüli húzásra használt állatok. De ilyen jurt is
mindössze csak három van.
Itt meg kell jegyeznem, hogy a jurt közelében végzett házi munkákra, fahordásra,
szénahordásra vagy az elejtett vad hazaszállítására még máig is a kutyákat használják. De
távoli utakra sohasem. A kutyáknak ez a hasz-nálata a ház körül, kivált őszszel, míg az Ob be
nem áll, ennek keleti oldalán, Berezovtól lefelé a folyása mentén egészen általános ;
minthogy a
362
Pápay József.
rénszarvasok a legelőikről csak akkor térnek vissza, amikor az Ob befagy, addig pedig a
szükség is kényszeríti a lakosokat, hogy azokat (t. i. a rén-szarvasokat) kutyákkal váltsák föl.
Az útak, amelyek a hegységen (t. i. az Urálon) keresztül vezetnek és térképemen föl
vannak tüntetve, részint vízi- részint szárazföldi útak. A vízi útak, amelyeken kezdetben a
hegylejtőjére utaznak a folyó folyásán fölfelé, azután csónakjukat a hegy gerincén keresztül
húzzák és végre a másik lejtőn a legközelebbi folyócskán lefelé, térképemen cinóberrel vannak
jelezve. A szárazföldi útak közül térképemen csak a téli útak vannak fül-tüntetve, minthogy
itt nyáron megszámlálhatatlan sokasága van az utaknak, majdnem annyi, mint ahány
folyócska van az Ural mindkét oldalán. Leg-alább is mindazokon a helyeken, ahol a
térképemen folyók vannak jelezve. Az Uralt nyár idején egyes nomád családok szállják meg,
amelyek egész házukat magukkal hurcolják. Ezektől az évenként ismétlődő átkelésektől az
úton mély szánnyomok képződtek, úgy hogy némi jelek segítségével, ame-lyeket a fákra vagy
sziklákra aggatnak, még a hellyel nem ismerősnek is nehéz az útat eltéveszteni. Az Urai-
hegységnek csak egyetlen nagy görbü-lete (elhajlása), amely a Szigva közelében van, a
Sadmaha hegytől, a Pujva forrásvidékén, a Toravszki-útig, kivételes ebben a tekintetben. Itt
csak két átjáró van : a Sukerja és Szana völgyén keresztül a Nyar Oika hegyen, to-vábbá a
Porne és Vangerja völgyén keresztül, a Pariko-hegy mellett el.
De hogy még világosabb fogalmat adjak az útak fontosságáról, leg-alább azokról,
amelyek az Usza folyó öntözte vidékig, tehát olyan vidékig terjednek, amely, mint látszik,
minden település nélkül van, föltétlenül szük-séges, ha csak futólagos pillantást is vetnünk a
népek településére és meg-jelölnünk azokat az okokat, amelyek őket a hegység nyugati
oldaláról a hegység keleti oldalára való átkelésre kényszerítik.
A rénszarvas tenyésztő nomádok nagy tömege, amely zürjénekből és szamojédekből áll,
rénszarvas-csordáit nyár idején a szamojéd Bolsezemelnaja tundrán legelteti, sőt elvándorol
egészen a Káriai-tenger partjáig, őszszel az erdőkbe vonul, még pedig két irányban :
délnyugat felé, a Pecsorához és az ízsmához és délre az Usza öntözte erdős vidékre. A
zűrjének mennek elől, a szamojédek követik őket, de az utóbbiak ritkán kelnek át az Uszán a
Lemva torkolatánál lejebb. Elhelyezkedvén ily módon az Ural egész hosszá-ban, a
szamojédek elindulnak innét a hegységen keresztül, hogy az obdorszki vásáron megszerezzék
az egész évre való házi szükségletüket, mint pl. lisz-tet, dohányt vaseszközöket, posztót stb.,
amely cikkeket ők itt a prémes holmikért hasonlíthatatlanul előnyösebben cserélnek be, mint
Pusztozerszkben. A zűrjének az ilyen költözködések alkalmával a gazdasági szükségleteken
felül még a kereskedelmi érdekekre is tekintettel vannak. De a kereskedelmi érdekeknek
már nincsen meg az a tiszta kereskedő karaktere, mint amilyen azelőtt itt a pusztozerszki
oroszoké volt, akiknek kezében volt a zűrjének előtt az usza-urali kereskedelem. A
pusztozerszkiek nyáron vízen, télen pe-dig szánokon utaznak az Ob folyóhoz, mint igazi
kereskedők; odaszállították
Reguly Antal uráli térképe.
363
a Pecsorán összevásárolt cikkeket, amelyek számára nekik az Usza partjain, a Rogovoj és a
Lemva folyók torkolatánál külön raktáraik is voltak — és kicserélték az árukat más árukért.
A zűrjének kereskedelmi érdekei, akik már körülbelül félszázaddal ezelőtt kiszorították
konkurenciájukkal a pusztozerszki oroszokat, a termelők érdekei, akik az évi termésük
fölöslege számára piacot keresnek ; a keres-kedői haszon mintha csak mellékes volna,
minthogy a pénz hiánya1) miatt itt csakis cserekereskedés lehetséges, az egyik árut odaadják a
másikért.
A zürjéneknek egész kereskedelmi útjuk a következőben áll: A zűrjén, aki a
rénszarvastenyésztéssel ép oly rendszeresen foglalkozik, mint az Orosz-ország déli
kormányzóságainak lakosa a szarvasmarhatenyésztéssel, őszszel visszatérvén a téli szállására,
amint beáll a fagy, csordájának 8—9-ed részét levágja, ebben bizonyos sorrendet követ. A
rénszarvasok ebben az időben a legjobban ki vannak fejlődve. Egész nyáron a legelőn lévén,
ekkorra mái-annyira meghíznak, hogy az év más szakában ilyenek sohasem lehetnek. Magától
értetődik, hogy az ilyenkor levágott rénszarvas sokkal több húst és faggyút ad, mint az,
amelyiket télen vagy tavaszszal vágnak, amikor a nyo-morúságos táplálék miatt, amelyet a
földet takaró vastag hókércg alól csak nehezen tud megszerezni, egészen leromlik. Őszszel a
bőrük is hasonlítha-tatlanul jobb, a szőrme sűrűbb, a bőr vastagabb, puhább, rugalmasabb ,és
rendkívül alkalmas a kikészítésre.
Ily módon a zűrjén, mint számító gazda, aki nagy számú csordájának minden lehetséges
hasznával élni akar, — nem hagyja azt holt tőkének, mint azt a szamojédek, osztjákok és a
vogulok teszik, — ősszel annyi rén-szarvast öl le, amennyi elég neki az egész télre, nemcsak a
kereskedésre, de még a házi használatára is. A lenyúzott bőröket külön helyre rakja, az
udvaron vagy az éléskamrában, a lenyúzott állatot pedig az első jó szánúton az Urálon túlra
viszi eladás végett és tokhússal, fehérlazaccal (nyelmával), rénszarvasbőrrel és liszttel
megrakodva tér vissza. Ez a kereskedés rendkívül hasznos mind a két félre nézve. Az obi
lakosok haszna abban van, hogy ők a zűrjének megérkezésekor összegyűjtik azt a nagy
mennyiségű halat, tokot, lazacot stb., amelynek pudjáért a zűrjének 6—7 rubelt fizetnek, míg
az állandóan ott lakó kereskedők egy púdért csak 2 rubelt adnak, A zür-jéneknek is előnyös ez
a kereskedés háromféle tekintetben : mint termelők-nek, akik túladhatnak terményeiken, mint
kereskedőknek, akik itt össze-vásárolhatják a portékákat, hogy aztán azokat a mezeni vagy az
archangelszki vásáron eladják, vagy gyárosoknak, akik a megvett poi tékát (bőrt) kikészí-tik a
bőrgyáraikban Izsmában és végül mint fuvarosoknak, akik a saját rén-szarvasaikon, amelyek
minden más időben szabadok a munkától, viszik portékáikat az Ob partjaitól egészen a
lerakodó helyükig Izsmába, Vaskába,
') A pénz értéke az osztjákok és vogulok előtt igen kevéssé ismeretes ; ál-talános mértékül a
pénzre nézve mindezideig az evet maradt. 10 drb evet - 2 rubel. Az Ob-folyam mentén
nyáron ugyanilyen mértékül szolgál a mukszun-hal.
364
Pápay József.
sőt még a Dvina mellékére is. Ennek a kereskedésnek a középpontjai az Ob mellett Obdorszk,
Muzsi1) és Berezov. A kereskedők első össze-sereglése Muzsiban szokott lenni, ahol ezelőtt
10 évvel vásárt rendeztek november hóban a zűrjén kereskedés számára; aztán Obdorszkban,
ahol karácsonytól fogva januárius hó második feléig kereskednek és végre Bere-zovban.
Obdorszkba a Jeleckij úton mennek, Muzsiba a Koppolszkin és Berezovba a Toravszkin.
Azok a cikkek, amelyeket az Urálon rendesen februárius hóban szállítanak át, márciusban
megérkeznek a Pecsorára. A rénszarvasbőröket, amelyeket az izsmai bőrgyárakban készítenek
ki, nyáron viszik a nizsni-novgorodi vásárra, a halat pedig Mezenbe irányítják, sőt még
Archangelszkbe is.
A zűrjének gazdálkodása abban áll, hogy a saját szükségleteiken se-gítsenek és nyájaikat
táplálják. A saját szükségleteikre való lisztet nagy mennyiségben megveszik Muzsiban, ahova
néhány berezovi kereskedő szál-lítja ; nyájaik részére pedig csak legelő szükséges. A legelőket
rendesen az Ural keleti oldalán igyekeznek fölkeresni, két okból is : először azért, mert az
itteni helyek zuzmóban gazdagabbak, mint az Usza vidéke, amely a Koszja-folyót kivéve (ez
halban és zuzmóban leggazdagabb ezen a vidéken), jóformán teljesen szükséget lát benne, és
másodszor azért, hogy az Ural keleti oldalán a hó nem olyan mély és ennek következtében a
rénszarvasok nem vesződnek annyira a táplálék megszerzésével.2)
Ezenfelül ugyancsak ebben az időben az osztjákok rénszarvasnyájai is elhagyják ezeket
a hetyeket és a tél folyamán az Ob keleti oldalán a Nadüm-folyóig és a Torumlar-tóig
legelnek.
De a legelők használata csak nem régóta az idevaló lakosok bele-egyezésétől tétetett
függővé a sok panasz miatt, amelyet az osztjákok emel-
J) Muzsi (Reguly szerint: Mushi) a térképen mint falu van jelezve az Ob partján,
majdnem 65 */2 szélességi fok alatt. Keyserling és Krusenstern térképén ez a falu Mowschy-
nak van nevezve.
3) Ez főképpen áll a Visera melléki Urairól, amelynek a nyugati oldalán a hó mélysége
kétszeresen vagy háromszorosan is meghaladja a keleti oldalét. Ebben a körülményben rejlik
hihetőleg a természetes oka a jávorszarvasok és a vad rén-szarvasok átköltözésének is, ezek
ugyanis a nyarat rendesen a nyugati oldalon töltik, őszszel pedig áthúzódnak a keletire, hogy
elkerüljék a mély havakat, amelyek nem ritkán a táplálékuktól is megfosztják őket. Ezért
aztán a hegység nyugati ol-dalán fekvő vidékek nyáron vadban gazdagok, télen pedig
teljesen szűkölködnek benne. Sőt azok a vadászok is, akik télen is akarják folytatni a
mesterségüket, kénytelenek átmenni az Ural keleti oldalára. E célból ötös vagy hetes
csoportokban indulnak ki, számuk néha eléri a százat is és vadásznak a bogoszlovszki bányák
földjein, a vszevolodi és a lozvai vogulok birtokain. — Ez a megfigyelés alapul szolgálhat a
meteorologiai észrevételhez. Úgy, hogy a helybeli lakosok megfigyelése szerint az Ural
mögül fúvó szél mindig hoz magával esőt vagy havat mindkét ol-dalra, joggal föltehetjük,
hogy télen itt leginkább a keleti szelek uralkodnak, mert a nyugati oldalon a hó sokkal
mélyebb, mint a keletin.
Reguly Antal uráli térképe.
365
tek a zűrjének ellen és a zürjéneknek most már ezt az engedélyt különféle szolgálatokkal és
ajándékokkal (rénszarvasbőr és hús) kell többnyire meg-szerezniük ; de mindez igen csekély
kárpótlást nyújt azért a kárért, amelyet az ottani lakosok szenvednek azáltal, hogy kiűzik
vidékükről a félénk vadat, amely mindig a lakatlan vidéket keresi. Ezt észre lehet venni
nemcsak a jávorszarvasokról és a vad rénszarvasokról,1) de még a cobolyokról és a
mókusokról is, mint azt nekem erősítették.
Mind a föntebbieket jónak láttam itt elmondani, hogy még nagyobb élénkséggel el
tudják maguk előtt képzelni a közlekedő útakat, amelyek jó-formán az egyedüliek a térképem
megelevenítésében. Térképemen csak a fő kereskedelmi útak vannak megjelölve, mint
legfontosabbak az ethnográfiában és megvannak húzva a kereskedelem főbb pontjaiig az Ob
és a Szoszva mellékén. A többi út közül csak az Urálon átvezető átjárások vannak fel-tüntetve
; a völgyekben az útak szerte ágaznak apró darabokra és jóformán csak helyi jelentőségűek.
Ezek az útak és átjárások északról kezdve a következő rendben jön-nek egymásután :
a) Harvej átkelő, amely a szamojédek obdorszki útján fekszik. Ez a Harveja folyó
mentében, amely a Jelecbe ömlik, az Urálon fölfelé nyúlik el és a hegység keleti oldalán
egyesül a Jeleckij átkelővel.
b) A Jeleckij átkelő, amelyet az oroszok közönségesen „Bolsoj pere-chod"-nak (nagy
átkelő) neveznek. Ez az országút az Usza-folyótól Obdorszkba, — vagyis az az út, amelyen
az oroszok régtől fogva átkeltek az Urálon. Itt járnak át a zűrjén kereskedők Obdorszkba és
csapatostól húzódnak át rajta a szamojédek és részint az osztjákok.
Ez az átjárás 30 versztnyi hosszúságban kinyúlva, széles és tágas, de van neki egy igen
nagy hibája: hóviharok idejében, amelyek itt néha 3—4 napig folyvást hihetetlen erővel
dühöngenek, rajta nem lehet menedéket ta-lálni, úgy, hogy egész karavánok és
rénszarvasnyájak szóródnak szét és pusztulnak el a vihartól, sőt nem ritkán megfagynak az
emberek is. Az embe-reknek a hidegtől való veszedelmének ilyen példája az egyedülinek
mondható ezeken az északi vidékeken. A vízi út, a Jelec és a Szob felső folyásán ke-resztül,
amelynek egykor a helyi kereskedésre nézve nagy jelentősége volt, különböző
körülményeknél fogva, amelyek e vidék népességének életmódját megváltoztatták, már régtől
fogva elvesztette előbbi fontosságát.
c) Hoila átkelő. Ezen keresztül nagy ritkán csak néhány inorodci jár.
d) A Lahortai átkelő.
c) A Pularijszkij átkelő és
f) a Koppolszki átkelő. Mind a három a Vojkar folyóhoz vezet. Az
*) A vad rénszarvasok, amelyek régebben számtalan csordával barangoltak szerte az
Urálon, igen megritkultak itt a házi rénszarvasok elszaporodásával, a jávor-szarvasok pedig
teljesen odahagyták a rénszarvas csordákkal borított Szigva part-vidékét, ahol azelőtt ép oly
sok volt belőlük, mint a Szoszva vidékén.
Földr. Közi. 1906. nov. IX. füzet. 25
366
Pápay József.
utolsó köztük a legalkalmasabb tágas volta és talajának egyenletessége miatt, de kinyúlik
mintegy 30 versztnyire ; az első kettő jóval meredekebb, gödrösebb és emiatt a karavánok
átkelésére igen alkalmatlan ; mindamellett hasonlíthatatlanul rövidebb a Koppolszkinál.
Ezeken kívül meg lehet itt még említeni a Pirbejszki átkelőt is, amelyen különben igen ritkán
mennek.
g) A Harota átkelő, ezt oroszul „Szinszkij perechod11-nak mondják, mert a Szinja-
folyóhoz vezet.
h) A Kajemszki és
i) a Toravszki átkelők. Mindkettő a Szigvához vezet. Ezeken különö-sen akkor van
forgalom, midőn a Pecsora vidékén rossz termés van, amikor is sokan sietnek Berezovba a
liszt bevásárlására.
Azok az útak, amelyek a Pecsora vidékéről és a Visera öntözte he-lyekről vezetnek át az
Urálon, minden jelentőségüket elvesztették az Ural két oldalán lakozók kereskedelmi
érintkezésének megszűntével. Kivételt tesz csak :
1. Az Oraneckij-út, amely a Pecsora mellett fekvő Oranec falutól a Szigva mellett fekvő
Sukerinszkij jnrtokig») vezet. Ez az út már régtől fogva nem csekély jelentőséget nyert:
minden télen átszállítanak rajta a Pecsora partjairól a Szigvára körülbelül 1500 pudnyi lisztet.
Úgy hogy, míg a liszt rendes ára Berezovban 80 kopeka és 1 rubel 50 kopeka között vál-
takozik, a Pecsorán fölmegy 2 rubeltől 3 r. 50 kopekáig (némely években még 5 rubelig is),
ezért aztán 20 évvel ezelőtt a Pecsora mellékén lakó zűrjének kezdték a lisztet Berezovban
venni, amelyet a Szoszva és a Szigva vizén elhoztak a Sukerja torkolatáig, innét pedig télen
rénszarvasokkal átszállítot-ták az Urálon a Pecsora vidékére. Megnyervén a helyi hatóság
engedélyét, Sukerjában bárkákat építettek, a régi útat a Pecsorától a Sukerjáig az erdők-ben
végzett újabb vágások segítségével megrövidítették, és ily módon alkal-mas útat csináltak,
amelyen attól fogva a liszt-szállítás szakadatlanul folyik. Minden nyáron még máig is két útat
tesznek meg bárkákon, amelyekre föl lehet rakni 1000 pudot. A lisztet a Sukerinszkij
jurtokhoz közel lakó zűrjé-nek raktározzák, külön udvarban vagy éléskamrákban, ahol az a tél
beálltáig fekszik és az első szán-úttal átszállítják az Urálon. Az oraneci-út Oranec-ből indul ki
és a Szapljä mellett el a Szanszki völgyben vezet a Nyaroikán keresztül a Sukerja-folyó
völgyébe és innét a Kvosznyar hegyen keresztül a Sukerinszkij jurtokba.
2 A Scsugorszkij-út. Ez vízi út és ilyennek is van föltüntetve a Nagy váz-latkönyben 2);
de már majdnem 40 éve, hogy ezt az útat elhagyták. Ez a Scsugor-folyótól vezetett a
Hatimalja patakig és innét a két folyó között nem nagy száraz út (volok) segítségével a
Hardez (a Nagy vázlatkönyvben — Kirtas) folyóhoz és a Sukerjahoz. Egy öreg vogul ember,
aki még igen jól
0 A térképen a Szigvába ömlő folyó Sukerja-nak van nevezve, a falu pedig
Sukurinszkoe-nak.
2) A régi" orosz hidrográfiában
Reguly Antal uráli térképe.
367
emlékezett a zűrjének utazására ezen az úton, elbeszélte nekem, hogy egy-szer a bárkájuk
elpusztult a Hardez-folyóban és attól fogva abbahagyták a vízi útakat és kezdtek télen utazni
a Toravszki és az Oraneci utakon.
3. A Nyaitszkij-iít; ugyancsak vízi út. Az Ilics-folyóból az Ochja-ba vezet, innen pedig a
Kapkarnetump-on (az az hegy, amelyen a csónakokat keresz-tül húzzák) a Nyait-folyóba. Ezt
az útat is, mint mondják, néhány évvel ezelőtt már elhagyták.
4. A két Szoszvinszki-út; az egyik az Ilics-folyótól, Szarju faluból, a másik a Pecsorától
Uszt-Unja faluból indul ki. Ez a kettő az Urálon össze-találkozik és így megy tovább a
Jengeljan *) alúl a Maljanki völgybe, innét meg a Szoszvához, ezen utaznak a vogulok, akiket
házi szükségleteik néha az Ilics vagy a Pecsora vidékére vezetnek. A zűrjének, akik rendesen
az első hóval jelentkeznek a Szoszva mellékén portékáikkal, mint: kaftán-nal, vászonnal,
posztóval, késekkel, puskaporral és ólommal, az Uraiig ladi-kon mennek, innét pedig gyalog
vagy hótalpon indulnak Iszkorszba, a Szoszva melléki kereskedelmi piacra.
5. A Nyuloszkij-út — vízi út. Ez a Viserából a Nyulosz- vagy Nyalsz-folyóba vezet, innét
pedig szárazon (volok) keresztül a Tampuszemja-folyóhoz, amely a Szoszvába ömlik.
6. A Velszujszkij-út — szintén vízi út. A Velszuja-ból egy földháton (volok) keresztül a
Kol folyóba vezet, innét pedig a Vizsajba, amely a Loz-vába ömlik. Mindkét útat azelőtt igen
gyakran fölkeresték a Lozva melléki vogulok, akik az összes élelmi szükségleteiket a Visera
partjairól szerezték meg; de később, amikor a kereskedés a bányák elterjedésével, kivált midőn
a Lozva partjain is leltek aranyat, más irányt kapott, ezeket az útakat is teljesen elhagyták.
7. A Viserai-út, amelyet a vogulok mirljank-nak (nép útja) neveznek, minthogy azelőtt ez
volt az egyedüli téli út, amely a Visera-folyóhoz veze-tett. Ezt használta az egész nép, amely a
Lozva partjairól és részben az északi Szoszva forrásvidékéről indult a Viserához. De ez az út
is, a keres-kedésnek a már előbb említett új iránya következtében, minthogy most már minden
szükségleteiket kielégíthetik azokkal a cikkekkel, amelyeket részint Bogoszlovszkból, részint
pedig Berezovból szállítanak, elvesztette a jelentőségét. Ez a Viserától a Velszujszki-völgy
mentén Pocsmahara vezet, innét pedig az Urálon keresztül Ivdelbe és főként arról nevezetes,
hogy Oroszország ezen az úton keresztül jutott összeköttetésbe, Szibíriával, mindjárt annak
meghó-dítása után. A Lozvamelléki vár romjait, amelyet tulajdonképpen a Szibí-riába utazó
oroszok részére építettek 1590-ben, még most is lehet látni az Ivdel torkolatának déli oldalán,
a Persinszki jurtoktól feljebb. Az erdőtől meg-tisztított területet, amelyen valamikor ez a vár
állott, a bennszülöttek még ma is vár-rét-nek nevezik. Egyébként ennek az útnak a jelentősége
is csak néhány évig tartott; 1597-ben annak az útnak a megnyíltával, amely Szoli-
A térképen — Jengolji.
24
368
Pápay József.
kamszkból vezetett a Tura-folyóhoz, Babinov Artemij vadászszal együtt az egész nép mind
erre sereglett és már a következő 1598. évben Lozva várát teljesen oda hagyták. Manapság
ezen az úton csak a vogul sztarsina jár, aki köteles minden télen átvinni a jaszakot (bőradót)
Cserdünbe, és még néhány viseramelléki paraszt, akik az Ural keleti oldalán akarnak vadászni.
íme a megjegyzések, amelyeket szükségesnek tartottam térképem meg-világítására
elmondani.
Most még Önnek kell, kegyes Uram, benső köszönetemet nyilváníta-nom azért a
sokszoros segítségért, amelylyel Ön e munkámban támogatott. Egyszersmind alázatosan
kérem, szíveskedjék benső köszönetemet átadni Savic professzor úrnak, aki oly nagy
készséggel segített nekem térképem első vázlatában.
Regulának Reden báróhoz intézett levele.1)
Pesten, 1856. nov. 30.-án.
Tisztelt Uram ! Kicsiny térképemre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy intencióimat
a terepalakulatok tekintetében, részben saját technikai járat-lanságom következtében, részben
pedig rajzolóm korlátolt felfogása miatt, korántsem érhettem el.
Ez okból vagyok bátor nézeteimet az egész északi Ural főalakulatairól, amelyeket
föltüntetni szerettem volna, a következőkben röviden körvona-lozni, azzal a szándékkal, hogy
azokat, amennyire lehetséges, helyesbítsem.
Az Ural, ha tetőalakulatát madártávlatból nézzük, a déli Szoszva for-rásától kezdve, egy
4—5 mérföld széles és 20 mérföldnél hosszabb hegy-vonulat, amely két, a taraja irányában
hosszant futó völgyeléssel három egymással párhuzamosan haladó láncolatnak tűnik fel, oly
módon, hogy a hegység közepe lankásan hullámos ormok alakjában vonul, míg az oldalvást
eső láncolatok egyes pontokon jelentékeny magassággal felülmúlják az előbbieket. En
legalább ilyen képet nyertem részint leírások, részint pedig a saját tapasztalataim alapján,
amidőn az Ivdel forrásainál (sajnos, januárius havában) jártam. Az említett két oldalláncolat
mindegyike a Szoszva forrá-sától nyugatra fekvő Szolvinszki Kamenből indul ki (1. számú
térkép) és pe-dig, a keleti a Djeniskin Kamennel egész a Siszep-hegyig vonul, a nyugati a
Belőj Kamennel az Unja forrásáig is elér végső tagjával.
Ez utóbbi láncolatnak a hegyei a következők : Belőj Kamen, Morotaika, Czuval,
Tulinszki Kamen, Moravinszki, Manying tump, jeni joamptit és a many joamptit. Az utóbbi
négy szélesen elterülő lapos magaslat, valamint az elsők között a Tulinszki Kamen emelkedett
ki leginkább. A többiek jobb és bal oldalt, részben magukban állók, részben alacsony
magasságú (3 —400 lábnyi) hegyvonulatokban húzódnak. A három összefüggő hegyvonulat
képződésé-nek megértését nem kevéssel mozdítja elő, ha azokat az elnevezéseket, ame-
l) E levél német fogalmazványa a M. Tud. Akadémia kézirattárában van a M. Nyelvt. ívrét 4.
sz. jelzésű 5. kötetben.
Reguly Antal uráli térképe.
369
lyekkel azoknak egyes részeit a lakosság megjelölte, szintén figyelembe vesszük. A 11
mérföld hosszú Kozse tump (Hosszú sziget) valamint a tőle északra fekvő hegy a tump (sziget)
nevet kapták, elszigetelt fekvésük miatt, amennyiben hepe-hupás ormaikkal a tőlük jobbra és
balra elterülő hegyek-től elválasztvák, de nem mélyen elvágottak. Messzebbre észak felé
követke-zik a yelping nyar, a tulajdonképeni tarajnak a legmagasabb pontja, amelyet nagy
magassága és kúpalakja miatt szentnek tartanak (Jelping nyar : szent hegy). Nyar, egy kopár,
televénynyel nem mindenütt fedett, hanem nyers sziklát föltüntető hegy, tulajdonképen alpes-
jellegű hegy értendő rajta.
A többi hegyek jelzése nyall (orr), előhegység, egy olyan kiágazás, amely kinyúlik
alacsony sík vidékre; urr hegy, de főleg gerincvonulat. Innen a nyarurr, vnar-urr elnevezések
(vuar: erdő, erdős dombfok vagy hegyvonulat) [tail urr: szárcsont, nyallurä : orrhát]; sari, két
magaslat közötti mélye-dést betöltő talajrész, ami tehát alacsony összekapcsoló hátat, de
lankás lejtőjű völgyet is jelent; végre sachl: a háton kimagasló magánosan álló kis csúcs vagy
kúp (tulajdonképen: halmaz, kis rakás; nank-sachl: vö-rös fenyőcsoport, kicsiny vörös
fenyőberek, tiillsachl: kis felhófoszlány).
Az Uralnak ettől a zártabb hosszanti tömegétől északabbra eső része az előbbivel
szemben épen ellenkezőleg fest. Hegycsoportjai lazább összefüggésűek, elszigeteltek és
erdőrészekkel vannak megszakítva egész a Scsugorig vagy ennek hosszában elnyúlnak egész a
Pujva-hegyig (35 mérföldnyi távolságra).
A Kvott nyár-mi egyetemben is kisebb terjedelműek és ebben a hosszukban csak 34
mérföld kiterjedésű erdős hegységet alkotnak. De velük szemben a Scsugortól nyugatra,
ennek forrásaitól kezdve, egy láncolat indul ki, amely ezeknek a rovására csak még jobban
kiemelkedik és egészen a Ne Pubi-ig (Asszonybálvány-hegy, a Scsugor áttörésénél,
«magassága miatt szentnek tartják) és még ezen túl is egészen alpesi jellegű. A nomádok nyári
legelője ez, mert egyik sem marad az állatok kárára a keletibb hegyláncolaton. De ez is
hirtelen emelkedik a Pujva-nál és a Poan urr-ig, (a Noräti forrásvidékén) 9 mérföld
hosszúságban oly hatalmas töme-geket fejleszt, úgy a magasságra, mint a kiterjedésre nézve,
hogy ezt az Ural összes láncolataiban a legjelentékenyebbnek kell tartanunk.
Ennek sziklataraja oly meredek és csipkézett, hogy alig két helyen lehet rajta átkelni,
szintoly mélyek és szakadozottak a völgyek bevágásai is. Ezt a részletet ép azért térképemen
külön, nagyobb méretekben is föl-tüntettem. A Poan urr-tól tovább északra, egész a Harova
forrásáig 45 mérföldnyi hosszúságban a lánchegységnek a legtökéletesebb képét nyújtja; a
vonulatoknak zártsága és keskeny volta, amely helyenként két mérföld és csak ritkán több, de
sehol sem haladja meg a négy mérföldet, kivált a ke-leti oldalon darabonként egész egyenesen
le van nyesve, az említett jellem-vonásokat a legtisztábban juttatja kifejezésre.
Csak helylyel-közzel találunk egyes kiszökellő oldalvonulatokat, ame-lyek ellaposodva
vonulnak a síkságban és a belőlük eredő folyóvizek meden-céit szegélyezik.
370
Pápay József.
A Harova forrásvidékétől fogva azonban előbbi külső képe részben a környező fensikok
következtében, amelyek innét különböző irányban szét-ágazódnak, részben az oldalt hozzája
csatlakozó hegyek és oldalkiágazások következtében, némileg módosul.
Az elsők közül névszerint is megemlítendők keletre a Harova hoi (hoi: hegyhát = urr),
amely az Ob felé, majd azontúl a Poluj forrásvidé-kéig vonul; a Vuing hoi (tundrás hegyhát),
amely a Jamal (helyesen : Jalmal félsziget felé terjed ; keletre a Pae hoi, (— hegyhát), sziklás
magaslatoknak hullámosan vonuló lánca, amely a Kara és a Szilova között megszakad ugyan,
de ezeken túl közvetetlenül partjaiktól kezdve egészen a Vajgacs-útig terjed, mivel azokat
nem tudom összefüggés nélkül elgondolni ezen vidékek összes fölületi alakulásainak
kifejezetten nagy szabályossága miatt.
A szamojéd steppehát, amely 4—5 mérföldnyi szélességben nagyszámú tavaktól és
széjjel szórt kicsiny sziklás domboktól (sida-sahl) ellepve a Pecsoráig húzódik; és végre a
Sarhoi, amely a Szilova forrásától nyu-gatra az utóbbitól elválik és Paehoival párhuzamosan
halad tovább.
Ez az a kép, amelyet én az északi Ural jellemző főalakulatairól saját tapasztalatom után
nyertem. Nagy örömömre szolgálna, ha Ön, mélyen tisz-telt Uram, kis térképemen a
javításokat, amennyire lehetséges, ebben az ér-telemben eszközölhetné. Mindenek előtt pedig
helytelen rajta a Harova hói-nak és a Longot és Scsucsja között elterülő hegyhátaknak
túlságosan sötét színezése, úgyszintén az Uralgerinc is a Kuta forrásaitól a Meneszentiig; tá-
volabb nyugatra, a Kara és a Szilova közötti sötét rész is a nagy térképem szerint
helyreigazítandó.
A Tura és a Tavda mellé néhány helységet rajzoltam, hogy a térkép itt se legyen nagyon
üres, de nem mertem saját Írásommal a neveiket oda írni, a Tura mellett vannak: Verhoturje és
Turinszk; a Tavda mellett J Csernovszkoe, Tabarinszkoe, Piltjina és Antropova.
Részben azért, hogy bemutassam első geográfiai munkámban követett eljárásomat,
részben a helynevek könnyebb olvashatósága végett 5 térképvázla-tot mellékeltem.1) Az
utolsón az Obnak a Vojkar melletti nyugati előre hajlását, valamint a Meneszenti fekvését
helyesebbnek fogja találni, mint a nagy tér-képemen. A szamojéd föld is jobban van
föltüntetve, minthogy akkor a tengerpart helytelen berajzolásával még nem voltam
megtévesztve.
') Mind az öt megvan a M. Tud. Akadémia kézirattárában.
-------------------------------------------------------------------------------
7.2.2018